1. rész:

Sziasztok!:) Nos, itt is vagyunk az első résszel.Reméljük ,hogy tetszeni fog nektek, és kommentelni is fogtok hozzá.Jó olvasást kívánunk! 

xoxo:                               

 Veronika & Dorina

-Jaas , ébredj!-üvöltött Hope..,,Imádom,, amikor így keltenek fel..Rá néztem az órára 8:20-at mutatott. Ez az egyik dolog amiben különbözünk a testvéremmel, én akár egész nap csak aludnék, ő viszont már kora reggel meg van bolondulva..
 -Igen Hope?-próbáltam higgadt maradni és úgy is szólni hozzá.

-Wii képzeld, a One Direction jön New Orleansba!-visított és elkezdett ugrándozni.Értetlenül néztem rá .
-Most kiről is beszélünk?

-Nem kiről ,ha nem inkább kikről!Anya vett 2 jegyet és te vagy az a szerencsés aki velem jöhet!Ők egy brit fiúbanda, akikért annyira de annyira őda vagyok és wáá.-sikongatott tovább, teljesen meg volt bolondulva.

 -Hurrá!-kiáltottam fel cinikusan..,,Örömömben,, majd ki ugrottam a bőrömből.Visszadőltem az ágyamba ,hogy aludjak még egy picit ,de ez a tervem befuccsolt.

-Na mire vársz? Öltözz,indulnunk kell!-kezdett el kirángatni Hope az én pihe-puha ágyamból.Ajj, úgy aludnék még..

-Azt egy szóval sem mondtad,hogy ma lesz.-háborodtam fel.
-Izé, az igazság az ,hogy holnap lesz,de már így is sokan lesznek előttünk!És  muszáj lesz hamar bejutnunk!

-Ráérünk holnap is menni..-és újra visszadőltem az ágyamba, hátra már tényleg sikerrel járok és békén hagy.
Láttam a húgomon a letörtséget,de nem érdekelt nem fogok a szabad ég alatt éjszakázni ,mert őfelsége holnap koncertre megy..
Lassan telt el a nap és olyan volt ,mint a többi..Átlagos, semmi extra.Ha csak az nem számít annak,hogy a húgomtól agyrémet kapok, akkor tényleg nem történt semmi..

Este segítettem kiválasztani neki a ruháját..Annyi pólója volt ,amin ezek a srácok szerepeltek ,hogy alig tudott választani..Végül ennél maradtunk, ez tetszett nekem is a legjobban.Itt legalább csak a logójuk volt rajta.Bár félreértés ne essék, nem mintha szeretném őket..

Ekkor  döbbentem rá ,hogy neki mennyit is jelentenek ezek a fiúk.A fala,a ruhái (ahogy azt előbb említettem),az ágyneműje, szinte mindene One Direction-os volt..Nem értettem mit szeret bennünk ennyire, de biztos van valami oka..

**
A reggelem természetesen korén keléssel kezdődött.Könyörgöm, csak egyetlen egyszer had aludjak addig, ameddig szeretnék..Le nyomtam az ébresztőmet ,rendbe szedtem magam és kiválasztottam egy egyszerű ruhát..Nem vittem túlzásba, nem akart feltúnni, vagy esetleg kitűnni a tömegből.

Elindultunk az arénába és iggaza volt Hope-nak, tényleg rengetegen voltak!Meg is lepődtem..6 órába telt amíg be jutottunk..Elég fárasztó volt, de megérte várni ,mert Hope nagyon izgatott volt és láttam rajta ,hogy majd kicsattan az örömtől.És ezt jól esett látni.Más miatt nem jöttem volna el.

-Hope, elmegyek a mosdóba siettek vissza,addig keres egy jó helyet.mosolyogtam rá.Örömmel futott  el keresgélni,ő akarta a legjobb helyet megkaparintani.:)
A mosdóból jöttem ki mikor egy srác rám borította az üdítőjét..Kicsit sem lettem ideges:
-Istenem ,te fhu... Nem akarok káromkodni ,de nem tudsz a lábad elé nézni?!-förmedtem rá, talán túl durván.

-Tényleg sajnálom,véletlen volt.-kért bocsánatot.Felpillantottam és két gyönyörű barna szempárral találtam szembe magam..
-Izé...sajnálhatod is..-kicsit talán túlságosan is elmerültem a tekintetében.Próbáltam  kiszedni a foltot ,de nem nagyon sikerült
-Várj segítek-és felém nyújtott egy zsepkendőt.

-Kösz,de nem kell segítség..utasítottam el.

-Bocs,de bunkó vagyok, Zayn Malik-nyújtotta a kezét.

-Ööö, nem szoktam fiúkkal kezet fogni,de oké.-Zayn csak mosolygott rajtam

-Jasmin..Bocs, de most mennem kell a húgom eltűnt valamerre a tömegben.-elköszönt és még egyszer bocsánatot kért .. A tömegben sikertelenül keresgéltem a testvéremet ,hiába hívtam nem reagált rá..Már kezdtem bepánikolni..Hirtelen hátulról be fogta valaki a szememet.:
-Szia!! Hol voltál ilyen sokáig?

-Telefont fel venni luxus?-kérdeztem tőle, de nem reagált rá semmit.Néhány pillantást vetett a ruhámra és megszagolta?!
-Ez narancsos gyömbér, ez Zayn kedvenc itala!-Vajon ő honnan ismeri? És akkor meg kaptam a választ.Nagy sikítás tört ki, ott volt ő a színpadon, Zayn Malik..Kicsit ledöbbentem és kezdtem elég kellemetlenül érezni magamat ,mert rendkívül sokszor és elég hosszan nézett engem a számok éneklése közben, szóval felismert Gondolom észrevette ,hogy ez nekem nem tetszik és szerintem még direkt idegesített vele.Valamikor rám is kacsintott.

A körülöttem lévők mind elkezdtek sikongatni ,hogy biztos nekik szánta azt a kacsintást vagy pillantást, de nem.Sajnos, pedig örültem volna neki..Néha ránéztem Hope-ra, ő teljesen el volt ragadtatva..Mintha egy másik bolygón lett volna.
Hál Istennek, végre vége lett..Nem voltak olyan rosszak a számaik, de már kezdtem unni ,hogy mindenki sokongat körülöttem, na meg Zayn folytonos pillantgatásai is eléggé kiakasztottak..

Egyszer csak azt vettem észre ,hogy Hope elkezd a színpad mögé settenkedni.:

-Te mégis mit csinálsz?-vontam kérdőre.

-Bekakarok jutni hozzájuk..-csillogtak szemei és ezerrel vigyorgott..

-Normális vagy?!-de már nem tudtam megállítani, elkezdett futni..De egy biztonsági őr megállította és nem engedte tovább..Mire odaértem ,na ki volt ott? Zayn.. Amint megpillantott odaszólt a biztonságinak ,hogy vele vagyunk és ,hogy beengedhet minket..Na nem.! Azt már nem.És visszafordultam..De éreztem ,hogy követ..