3. rész

Halihó!:) Megérkeztünk az új résszel.Sajnáljunk ,hogy eddig nem jelentkeztünk, csak Dorina,(vagyis én) nem volt itthon pár napig és keveredés volt..Na, nem szaporítjuk a szót! Jó olvasást!:)

xoxo.:

Dorina & Veronika

Egész úton csendben ültünk,én törtem meg a csendet:

-Köszönöm!-néztem rá hálásan..Lehet félre ismertem, talán nem adtam esélyt arra hogy jobban megismerkedjünk.Túlságosan bunkó voltam vele.Vagyis mindenkivel.

-Hová viszel?-kérdeztem tőle.

-Nem tudom!-nem volt nagyon beszélgetős hangulatában .

 -Haza vinnél?-kérdeztem félénken

-Nem!-vágta rá egyből nagy dühvel.Nem mertem hozzá szólni, elég ingerültnek tűnt.
Meg álltunk egy hatalmas ház előtt.:

-Itt laksz?

-Nem.-kiszállt az autóból és felém indult.Kinyitotta számomra az ajtót.

-Gyere.-nem volt választásom ,mert fogalmam sem volt róla ,hogy hol vagyok..Megfogta a kezem és bevezetett az ajtón ,3 lány rohant lefelé az ajtón..

-Zayn!-támadtak rá és  megpillantottak engem.

-Piheni kell neki..Majd elmondom mi történt.És adjatok valami normális ruhát is számára-2 lány felkísért egy szobába.Zayn addig lent maradt beszélgetni, a másik lánnyal.

-Szóval honnan ismered Zayn-t?-faggatóztak.

-Igazából nem ismerem..-válaszoltam.Pár órát beszélgettünk egymással, megismertük egymást.Megtudtam ,hogy ők Zayn lánytestvérei és itt élnek.Aztán belépett ő.

-Kettesben hagynátok minket?-a lányok kimentek a szobából és Zayn csak engem nézett.

-Sajnálom.-mondta keservesen.

-Mégis mit?-kérdeztem értetlenül..

-Ha nem hagylak egyedül akkor nem történt volna ez.

-Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem,hogy ilyen zűrös lett az életed miattam..-nem tudtam rá nézni.Csak a földet bámultam.

-Hé,örülök ,hogy beléptél az életembe.De most már pihenned kéne.Megölelt és kiment a szobából

-Zayn, várj!-hátrafordult és csak nézett engem.

-Azért köszönöm.-csak mosolygott rám, majd elment.. Lassan sikerült elaludnom,de éjjel csak össze-vissza álmodoztam.Alig bírtam lehunyni a szemeimet.Komolyan azt mondta, hogy nem bánja ,hogy megjelentem az életében?! És 1 nap alatt ekkora zűrt okoztam?

Reggel,váratlan látvány várt.Az ágyam melletti széken Zayn ült lehajtott fejjel.:

-Jó reggelt.-köszöntem kicsit kómásan.

-Fel ébredtél álomszuszék?-vigyorgott édesen.
-Hát..azt hiszem igen.-és én is csak vigyorogtam


*Hope szemszöge*


A fiúk hazavittek és az ajtó előtt megálltak. Kivéve Niall, ő egyből befutott.

-Nem jöttök be?-kérdeztem meg illedelmesen.Nem tudtak válaszolni, ugyanis Niall szomorúan jött vissza és Louis nyakába ugrott.Fura.

-Mi a baj, Niall? Mi történt?-kérdezte Louis komolyan.

-Sötét van bent és nincs meg a hűtő!-számára ez tragédia volt.Próbáltam komoly fejet vágni, de alig bírtam ki ,hogy ne kezdjek el nevetni.
Megfogtam Niall kezét, behúztam a lakásomba , felkapcsoltam a villanyt.
-Mit szólnátok ,ha megnéznék egy filmet?-mindenki beleegyezett. Harry a jobb oldalamra,Niall pedig a bal oldalamra ült egy tál pop corn-nal?!

Tudtommal nincs itthon pop corn ,de inkább nem szóltam semmit.Film közben Harry telefonja szólalt meg..

-Mindjárt visszajövök!-Láttam a kijelzőjén ,hogy Zayn hívja ezért utána mentem.Tudom, nem szabadna ilyet csinálnom, de muszáj volt.Tudnom kell mit csinált a nővéremmel.:)

-Szia..és hogy van?..Persze vigyázok rá... Hát Niall már a fél hűtőt kiette.. Nem.Nem csináltam semmit...Jó.-Harry komoly arccal pillantott rám.De nem volt mérges ,hogy ,,kihallgattam,, a beszélgetését.

-Hope,a nővéredet megtámadták..-könnycseppek folytak végig az arcomon.

-Ne sírj ,nincs semmi baj,Zayn megmentette-Nem tudtam abba hagyni a sírást..

-Gyere ide.-tárta ki a kezét ,én persze egyből odamentem..És szorosan átöleltem.Jól esett ,hogy mellettem van.

-Én tehetek róla,ha nem hagyom,hogy egyedül menjen haza akkor...

Harry a szavamba vágott:

-Ne hibáztasd magad ,ha te is ott lettél volna neked is bajod eshetett volna
Miután sikerült megvigasztalnia visszamentünk a többiekhez..

De nem tudtam lenyugodni.Látni akartam a testvéremet..Kifutottam az előtérbe.Gyorsan felhúztam a cipőmet és elindultam..

2. rész

Sziasztok!:) Meg is érkeztünk a 2. résszel..Reméljük tetszeni fog és kérünk titeket ,hogy komment formájában megosztjátok a véleményeteket velünk.:) Bármilyen kritikát elfogadunk, hiszen csak tanulni tudunk belőlük! De nem is húzzuk tovább a szót!Jó olvasást!:)

xoxo:                                  

Veronika & Dorina

Hátulról megragadta a kezem:
-Miért menekülsz előlem?-fürkészően nézett engem.És tessék megint az a két gyönyörű szempár.

-Ne csináld ezt!

-Mi rosszat tettem?-kérdezte értetlenül és még mindig engem nézett azzal a csodás szempárral..

-Szerinted?-pillantottam a ruhámra..

-Mondtam már sajnálom,de te sem akarod a húgodat egyedül hagyni, nem igaz?-de igaz volt.És elindultam visszafele..Utálom ezt az egészet..Már rég otthon lennék..

*Hope szemszöge*

 Boldogan rohantam végig a folyosón ,míg meg nem láttam egy ajtót ezzel a felirattal: One Direction.
Eszméletlenül izgatott voltam..Pedig még csak az ajtó előtt álltam.Az ajtó épp kinyílt és Harry lépett ki rajta.Azt hittem, ott helyben elájulok:

 -Wiii!-Ugrottam a nyakába boldogan.

 -Szia cica!-köszöntött kaján mosollyal.

Messziről egy ismerős hangot hallottam:

-Ő nem cica,ha nem a húgom!És vedd le róla a kezedet, most!-igen,ez csak az én nővérem lehet. Harry, lassan elengedett a karjaiból..Szerintem kicsit megrémült Jasmine-től..Pedig úgy ölelgettem volna még.

 -Sajnálom nem tudtam,hogy ő a te húgod..-válaszolt Jaas-nek. Az ajtón 1 szőke hajú srác nézett ki.Vagyis Niall, az ír manóm.Milyen édes.*-*

 -Harry, megehetem a kajád?-ordibálta Hazz-nak.

-Niall itt állok melletted, de mindegy.

-Oh,szia képzeld pont az előbb kerestelek ,megehetem a kajád?-kérdezte vigyorogva és kék szemei ezerrel csillogtak a vágytól..Nem csalódtam benne, az biztos.

-Azt merd meg-fenyegette Harry.

 -Ööö, ízé, asszem már késő..-és lehajtotta a fejét.Istenem, megzabálom.Én el nevettem magamat ,ekkor rám pillantott.Megfogta a kezem és berántott ,maga után zárva az ajtót.
Leültetett a kanapéra és elkezdett mellettem ugrálni.

-Miért hoztál ide?-nevettem tovább.

-Túsznak.Félek Harry-től..-az ajtón dörömböltek és ahogy hallgatam a nővérem is elég ideges volt ..
Kinyitottam az ajtót és behúztam Jaas-t is..

-Te meg csinálsz?-ordított rám..Szegény, elég ideges volt.

-Te is túsz lettél.-mondta mosolyogva Niall neki.


-Hát te meghülyűltél!-elindult az ajtó felé, de mi egyből visszarántottuk..Megszólalt Niall telefonja ,ő pedig csak táncolt.Elég vicces volt..

-Aszsem csörög a telefonod..-szóltam neki röhögve..Nem bírtam.De ő csak folytatta tovább..Engem nem zavart.Jaas-t viszont eléggé.

-Vedd már fel!-kiáltott rá Jass.Nem értettem miért van ennyire kiakadva.

-De én..na jó.-elővette a telefonját és felvette.:

-Itt Horan ..nem ,nem megyek ki... De kiabálni fogsz...Mert meg ettem a kajádat..biztos..-elindult az ajtó felé és beengedte a többieket..

*Jasmine szemszöge*

Már vagy egy órája ültem a kanapén és csak néztem ki a fejemből..Eszméletlenül untam a társaságot, az pedig még jobban megőrjített ,hogy Hope egy tapottat sem akart mozdulni..Kiderült ,hogy a srácok itt maradnak egy ideig New Orleans-ban..Hope pedig már elkezdte szervezni a programjainkat.Istenem, mibe kerültem én bele?!
Jól elvoltak, sokat röhögtek meg beszélgettek..Nógattam Hope-ot ,hogy jöjjön, de nem.
Természetesen.Mit is vártam volna..Megbeszéltük ,hogy itt marad és valamelyik gyerek hazakíséri.

-Na, akkor én megyek is..További jó szórakozást!-álltam fel a helyemről és már indultam volna is, de valaki visszatartott, na ki?! Zayn..

-Ne kísérjelek haza?-kérdezte mosolyogva..

-Nem, nem kell.Tudok magamra vigyázni..Nem kell játszanod a hőst.-mondtam gúnyosan neki..Elegem volt már belőle, mindenkiből.Kisétáltam az arénából és elindultam hazafelé..

Nem tudom hogyan ,de egy sikátorba kerültem.Nem szoktam este járkálgatni az utcákon, így lehet ,hogy kicsit megkeveredtem és eltévedtem..De nem pánikoltam be..Mentem tovább.
Pár perc múlva azonban gyanús alakokat véltem felfedezni..Többen voltak, úgy 4-en, 5-en..Próbáltam úgy elmenni mellettük ,mintha észre sem venném őket.De ez persze nem sikerült..Elhaladtam mellettük és elkezdtek füttyögni..Ha ez nem lett volna elég, az egyik még bele is markolt a seggembe..Kezdtem félni, nagyon..Pánikba estem.
Elkezdtek ütögetni, pofozgattak és letaszítottak a földre..Tudtam ,hogy mit akarnak tenni velem.Reszkettem, elkezdtek folyni a könnyeim..Imádkoztam magamban ,hogy valaki rám találjon és segítsen..Egyre jobban kezdtem elveszíteni minden lélekjelenlétemet.

Egyszer csak egy alakot láttam futni felénk..Odaért hozzánk.Felismertem.Zayn volt az..Csodálkoztam és megkönnyebbültem..Elkezdte verni az embereket akik megpróbáltak bántalmazni..Nagyon erősnek tűnt és az is volt..Amint végzett velük odafutott hozzám, a karjaiba kapott és elkezdett futni velem a kocsija felé..Megmentett..

1. rész:

Sziasztok!:) Nos, itt is vagyunk az első résszel.Reméljük ,hogy tetszeni fog nektek, és kommentelni is fogtok hozzá.Jó olvasást kívánunk! 

xoxo:                               

 Veronika & Dorina

-Jaas , ébredj!-üvöltött Hope..,,Imádom,, amikor így keltenek fel..Rá néztem az órára 8:20-at mutatott. Ez az egyik dolog amiben különbözünk a testvéremmel, én akár egész nap csak aludnék, ő viszont már kora reggel meg van bolondulva..
 -Igen Hope?-próbáltam higgadt maradni és úgy is szólni hozzá.

-Wii képzeld, a One Direction jön New Orleansba!-visított és elkezdett ugrándozni.Értetlenül néztem rá .
-Most kiről is beszélünk?

-Nem kiről ,ha nem inkább kikről!Anya vett 2 jegyet és te vagy az a szerencsés aki velem jöhet!Ők egy brit fiúbanda, akikért annyira de annyira őda vagyok és wáá.-sikongatott tovább, teljesen meg volt bolondulva.

 -Hurrá!-kiáltottam fel cinikusan..,,Örömömben,, majd ki ugrottam a bőrömből.Visszadőltem az ágyamba ,hogy aludjak még egy picit ,de ez a tervem befuccsolt.

-Na mire vársz? Öltözz,indulnunk kell!-kezdett el kirángatni Hope az én pihe-puha ágyamból.Ajj, úgy aludnék még..

-Azt egy szóval sem mondtad,hogy ma lesz.-háborodtam fel.
-Izé, az igazság az ,hogy holnap lesz,de már így is sokan lesznek előttünk!És  muszáj lesz hamar bejutnunk!

-Ráérünk holnap is menni..-és újra visszadőltem az ágyamba, hátra már tényleg sikerrel járok és békén hagy.
Láttam a húgomon a letörtséget,de nem érdekelt nem fogok a szabad ég alatt éjszakázni ,mert őfelsége holnap koncertre megy..
Lassan telt el a nap és olyan volt ,mint a többi..Átlagos, semmi extra.Ha csak az nem számít annak,hogy a húgomtól agyrémet kapok, akkor tényleg nem történt semmi..

Este segítettem kiválasztani neki a ruháját..Annyi pólója volt ,amin ezek a srácok szerepeltek ,hogy alig tudott választani..Végül ennél maradtunk, ez tetszett nekem is a legjobban.Itt legalább csak a logójuk volt rajta.Bár félreértés ne essék, nem mintha szeretném őket..

Ekkor  döbbentem rá ,hogy neki mennyit is jelentenek ezek a fiúk.A fala,a ruhái (ahogy azt előbb említettem),az ágyneműje, szinte mindene One Direction-os volt..Nem értettem mit szeret bennünk ennyire, de biztos van valami oka..

**
A reggelem természetesen korén keléssel kezdődött.Könyörgöm, csak egyetlen egyszer had aludjak addig, ameddig szeretnék..Le nyomtam az ébresztőmet ,rendbe szedtem magam és kiválasztottam egy egyszerű ruhát..Nem vittem túlzásba, nem akart feltúnni, vagy esetleg kitűnni a tömegből.

Elindultunk az arénába és iggaza volt Hope-nak, tényleg rengetegen voltak!Meg is lepődtem..6 órába telt amíg be jutottunk..Elég fárasztó volt, de megérte várni ,mert Hope nagyon izgatott volt és láttam rajta ,hogy majd kicsattan az örömtől.És ezt jól esett látni.Más miatt nem jöttem volna el.

-Hope, elmegyek a mosdóba siettek vissza,addig keres egy jó helyet.mosolyogtam rá.Örömmel futott  el keresgélni,ő akarta a legjobb helyet megkaparintani.:)
A mosdóból jöttem ki mikor egy srác rám borította az üdítőjét..Kicsit sem lettem ideges:
-Istenem ,te fhu... Nem akarok káromkodni ,de nem tudsz a lábad elé nézni?!-förmedtem rá, talán túl durván.

-Tényleg sajnálom,véletlen volt.-kért bocsánatot.Felpillantottam és két gyönyörű barna szempárral találtam szembe magam..
-Izé...sajnálhatod is..-kicsit talán túlságosan is elmerültem a tekintetében.Próbáltam  kiszedni a foltot ,de nem nagyon sikerült
-Várj segítek-és felém nyújtott egy zsepkendőt.

-Kösz,de nem kell segítség..utasítottam el.

-Bocs,de bunkó vagyok, Zayn Malik-nyújtotta a kezét.

-Ööö, nem szoktam fiúkkal kezet fogni,de oké.-Zayn csak mosolygott rajtam

-Jasmin..Bocs, de most mennem kell a húgom eltűnt valamerre a tömegben.-elköszönt és még egyszer bocsánatot kért .. A tömegben sikertelenül keresgéltem a testvéremet ,hiába hívtam nem reagált rá..Már kezdtem bepánikolni..Hirtelen hátulról be fogta valaki a szememet.:
-Szia!! Hol voltál ilyen sokáig?

-Telefont fel venni luxus?-kérdeztem tőle, de nem reagált rá semmit.Néhány pillantást vetett a ruhámra és megszagolta?!
-Ez narancsos gyömbér, ez Zayn kedvenc itala!-Vajon ő honnan ismeri? És akkor meg kaptam a választ.Nagy sikítás tört ki, ott volt ő a színpadon, Zayn Malik..Kicsit ledöbbentem és kezdtem elég kellemetlenül érezni magamat ,mert rendkívül sokszor és elég hosszan nézett engem a számok éneklése közben, szóval felismert Gondolom észrevette ,hogy ez nekem nem tetszik és szerintem még direkt idegesített vele.Valamikor rám is kacsintott.

A körülöttem lévők mind elkezdtek sikongatni ,hogy biztos nekik szánta azt a kacsintást vagy pillantást, de nem.Sajnos, pedig örültem volna neki..Néha ránéztem Hope-ra, ő teljesen el volt ragadtatva..Mintha egy másik bolygón lett volna.
Hál Istennek, végre vége lett..Nem voltak olyan rosszak a számaik, de már kezdtem unni ,hogy mindenki sokongat körülöttem, na meg Zayn folytonos pillantgatásai is eléggé kiakasztottak..

Egyszer csak azt vettem észre ,hogy Hope elkezd a színpad mögé settenkedni.:

-Te mégis mit csinálsz?-vontam kérdőre.

-Bekakarok jutni hozzájuk..-csillogtak szemei és ezerrel vigyorgott..

-Normális vagy?!-de már nem tudtam megállítani, elkezdett futni..De egy biztonsági őr megállította és nem engedte tovább..Mire odaértem ,na ki volt ott? Zayn.. Amint megpillantott odaszólt a biztonságinak ,hogy vele vagyunk és ,hogy beengedhet minket..Na nem.! Azt már nem.És visszafordultam..De éreztem ,hogy követ..

Prológus

Sziasztok! Ezt a blogot azért hoztuk létre ,mert mindketten szeretünk írni és nagy kedvenceink között tudhatjuk a One Direction-t.<3 Reméljük ,hogy elnyerjük a tetszéseteket és végig követitek velünk a történet eseményeit..Addig is itt a prológus.:) Jó olvasást!
                                                                                          x.o.x.o
                                                                                                Dorina & Veronika

"Fontold meg, hogy kinek adod a szívedet Nem mindenki méltó a szerelmedre. Nem mindenki bánik vele tisztelettel. Óvatosnak kell lenned, amikor felmerül a kérdés, hogy odaadd-e a szíved ennek vagy annak. Add olyannak, aki dédelgeti majd, aki úgy bánik vele, mint a saját szeme világával. Aki felismeri, hogy micsoda ajándékot kapott. És ha valaki odaadja neked, te is bánj vele tisztelettel."

Sosem értettem mit jelent ez míg át nem éltem.. 
De nem szeretnék ennyire előre rohanni A nővéremmel élek New Orleans-ban..Igen, nagy város, tengerparttal..Anyukám Jasminre bízott mint idősebb testvér..Úgy gondolta ,hogy már vagyunk olyan idősek ,hogy külön éljünk tőlük..Így jött az-az ötlet ,hogy költözzünk New Orleans-ba..Mindketten imádjuk a jó időt és a tengert, ezért választottuk ezt a várost..Már lassan 1 éve itt élünk..

Tudni kell rólam ,hogy nem szeretem, mikor le nézik a fiatalabbakat ,mivel én is az vagyok..De tudom mindenkinek kell egy kis törődés..És ezt megkapom a testvéremtől.:) Szerencsére a nővérem és én jól ki jövünk igaz néhány dologról nem egyforma a véleményünk,de egy biztos: Mivel együtt élünk, még ki tudja meddig, egymás mellett kell állnunk, ,,vigyáznunk kell,, a másikra és ápolnunk kell a kapcsolatunkat ,hogy ne romoljon el..
Tudom vagyis gondolom ,hogy milyen érzés lehet egy nálunk kisebb és az életben tapasztalatlanabb embert eligazítani a nagy világban.Jasmine, ezt megteszi nekem..Viszont úgy gondolom ,hogy néha túl komolyan veszi a dolgokat és elfelejti ,hogy néha lazítani is kell, élvezni az életet..
Emiatt néha belerángatom egy-két dologba ,ami először nem tetszik neki, de a végén velem együtt évezi.:) És hát, így történt ez nem rég is, így kezdődtek el a kalandjaink.:)